- Kezdőlap
- Életrajz
- Publikációk
- Terápia
- Elérhetőség
Köszöntöm a Kedves Olvasót!
„Légy derűs ….! Nem Neked kell megoldani
a világ összes baját!”
Kedves gyógyulni vágyó látogatóm!
Köszönöm, hogy bekopogtatott hozzám lelki megerősödése érdekében.
Minden embernek van egy belső, egészséges személyisége, rejtett öngyógyító képessége, egy csodálatos belső orvosa.
Ezzel a kollégával szeretnék én – őszinte érdeklődéssel – kapcsolatba lépni, azért a közös örömért, amit az Ön
vagy hozzátartozója mielőbbi lelki fölépülése okoz majd.
Orvosi pályám kezdetén allergiás, asztmás gyermekeket kezeltem éveken át. Megfigyeltem,
hogy a testi betegségek mögött lelki okok rejtőznek minden életkorban
A gyermeklélek gyógyításához hosszú út vezetett.
Kezdetben felnőttekkel foglalkoztam pszichiátriai osztályon, majd serdülőkkel ifjúság-pszichiátriai
kórházi osztályon. Ezek az évek megalapozták a gyermekpszichiátriai stúdiumot, valamint a felnőttek
és gyermekek pszichoterápiájának gyakorlatát.
Hipnózissal 1986 óta gyógyítok. A hipnoterápia a pszichoterápiás folyamat része, pontosabban egyik módszere.
Mi a gyermekekkel a kezelést MESESÉTÁnak vagy ÁLOMUTAZÁSnak hívjuk.
Jedlik Ányos Gimnázium angol tagozat
Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1969-75
(summa cum laude)
1971-75 Tudományos Diákköri munka a neuropathológiai llaboratóriumban
1973 Országos Diákköri Konferencia I. helyezés
1973 Rektori pályamunka I. díj, címe:
Az ependyma gyulladásos reakciói hydrocephalusnál
1974 Neurológiai és Pszichiátriai évfolyamverseny I. helyezés
1982 Csecsemő- és gyermekgyógyászat
1986 Gyermekpszichiátria
1991 Hipnoterapeuta-képesítés
1975-77 Egészségügyi Szervezés tanfolyam és szakdolgozat
1977-80 Bálint-csoport Budai Gyermekkórház Neurózis Osztály
1980-84 Tanulmányi pszichoanalízis Dr. Hermann Imrénél
1984 Kliens-centrikus terápia Szeged, C. Rogers
1986-89 Dr. Hidas György Elméleti pszichoanalitikus szeminárium Tündérhegy
- kerületi orvos
1977-81 Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézet:
- gyermekorvos
1981 Gyermekklinika Budapest:
- gyermekorvos
1981 Szent László Kórház Budapest:
- gyermekorvos
1982-84 Országos Ideg- és Elmegyógyintézet Budapest:
- felnőtt pszichiáter
1984-95 Budai Gyermekkórház:
- gyermekpszichiáter
1996-97 Royal Children's Hospital Melbourne
- Psychiatric Registrar
1998-tól Gyermekpszichiátriai magánrendelés-Budapest:
2012-től Bicskei Egészségügyi Központ:
- gyermekpszichiáter főorvos
1992. Jeruzsálem Nemzetközi Hipnózis Kongresszus
Esetbemutatás: „Imagitiv mikroszkóp colitis ulcerosában”
1994. Melbourne Nemzetközi Hipnózis Kongresszus
1996. Budapest Európai Hipnózis Kongresszus
Esetbemutatás: Night terrors
1997. San Diego Nemzetközi Hipnózis Kongresszus
Esetbemutatás: The importance of patient’s maturity in the choice
of therapeutic methods
Workshop: Hipnoterápiás módszerek colitis ulcerosa eseteiben
1st INTERNATIONAL CONFERENCE on HYPNOSIS in MEDICINE
2013.
Budapest
WORKSHOP
Dr. Balogh Ildikó
Hipnoterápiás módszerek colitis ulcerosa eseteiben
Ismeretlen eredetű, krónikus vastagbélgyulladásként írják le a colitis ulcerosa kórképét. Az orvoskollégák nagy része és a közvélemény is elfogadja a tünetképződés pszichoszomatikus eredetét, mint az oki tényezők prioritását.
A pszichoanalitikus, feltáró pszichoterápiában fény derül a fájdalmas „tárgyvesztésre”, ami személyre vonatkozik - fizikálisan vagy szimbolikusan, amit a fekély és a vérzés megjelenése jelez.
A betegség természetéből következően véleményem szerint a pszichodinamika egyedi feltárása és elaborációja vezet a gyógyuláshoz, természetesen a belgyógyászati terápiával párhuzamosan.
Belgyógyász kollégával több esetben sikerült paralel, eredményesen végezni a kezelést.
Megosztom önökkel sajátélményemet, az elszenvedett akut colitis tapasztalatait, ami az első betegem gyógyításakor történt.
Eseteimben három féle hipnoterápiás módszert használtam.
1. Korregresszió. Kivitelezésekor a páciens képzeletében beül egy vonatba, amely visszaviszi őt a múltba, saját életében. A bal oldalon az ablakban”látja” életeseményeit, és a vele szemben lévő ablakban „látja” bélfalának állapotát, a fekélyt. Addig haladunk visszafelé, amíg megtalálja az első bélboholy hiányt, vagy mint a később bemutatott filmen az idő-barlangban történik mindez.
2. Szimbólum-terápia (Leuner)
3. Szerv-imagináció. Kivetíti egy képernyőre a beteg szervet, és egy eszközzel (lézer-gyógyító) képzeletben „behatol” abba. Majd képzeletével: vízsugár, energianyaláb, fény, lézer…gyógyítja önmagát (Rajzok bemutatása)
Először egy fiatal nőbeteg élettörténetét hallhatjuk, nyomon követve, hogyan alakult ki számára a (táplálék – vér – halál) tünetképző szimbolika, majd a gyógyulás folyamatát esetdemonstrációval.
Befejezésül filmen láthatjuk az említett 3 féle módszer alkalmazását
egy fiatalember hipnoterápiájában.
Jubileumi évkönyve 1958-88
— Dr. Balogh Ildikó: Egy asthmas serdülő lány kombinált gyógykezelése-
hypnosis alkalmazásával
—Új kiadás: 2015.
Balogh Ildikó
A gyermekterápia története
A Bibliában, az Ó- és Újszövetségben is találunk beszámolót a gyermekkorban alkalmazott hipnózisszerû technikákról, transzjelenségekrôl. Már a Tigris és az Eufrátesz menti sumér kultúra ékírásos táblái elénk tárják, hogy a Krisztus elôtti IV. évezredben hasonló módon alkalmazták a hipnózist, mint ahogyan ma tesszük. Manu Törvénykönyvében, ami a legôsibb szanszkrit nyelvû okirat, az indiaiak örömteli, álmodó alvásnak nevezik a hipnotikus állapotot. Az ókori Egyiptomban gyógyító erôként alkalmazták a hipnózist. A görögök és rómaiak éltek a szentélyben alvás gyógyerejével. A szentélyben alvás, mint a hipnózis egyik különleges formája a hatodik század közepéig fennmaradt. A hipnózis modern története Frank Anton Messmerrel kezdôdik. Gyermekeknél is ô alkalmazta elôször 1779-ben látási zavarok kezelésére. A gyermekgyógyászatban a szakirodalom alapján sokféle betegség kezelésének hatékony kiegészítôje. Pszichoszomatikus kórképek, mint: fejfájás, migrén, asthma bronchiale, a gyomor-béltraktus betegségei, valamint pszichovegetatív komponenseket involváló tünetegyüttesek: alvászavarok: felriadás, alvajárás; enuresis nocturna, encopresis; evészavarok: anorexia-, bulimia nervosa és a pánikbetegség gyógyításában eredményes a hipnoterápia. Ezeken kívül pszichomotoros megnyilvánulásokkal járó fôként lelki eredetû zavarok: dadogás, tik, kényszerek, fóbiák eseteiben is. Az organikus háttér számos betegségben jelentôs szerepet képvisel. A nemzetközi szakirodalom közleményeiben olvasható, hogy a cukorbetegség, cisztikus ?brózis, rheumatoid arthritis, hemo?lia és rákbetegség kezelésében is alkalmaznak hipnoterápiát. Szeretném megemlíteni néhány kiemelkedô hazai szakember nevét, akik gyermek pszichológiai és gyermekpszichiátriai tevékenységükkel megalapozták a magyar gyermek terápiát. Mindannyian sokat köszönhetünk nekik, irántuk tisztelettel adózunk: Lóránt Blanka, Szondi Lipót, Bálint Mihály, Ballai Ju dit, György Júlia, Ranschburg Pál, Éltes Mátyás, Révész Margit, Schnell János, Hermenn Imre, Gegesi-Kiss Pál, Liebermann Lucy, Böszörményi Zoltán, Brunecker Györgyi, Mérei Ferenc, Virág Teréz, Nemes Lívia, Vikár György, Weiss Mária.
A gyermekek pszichoterápiájában az elmúlt 25 évben háromféle hipnoterápiás módszert alkalmaztam betegségtôl és korcsoporttól függôen. A gyermek személyiségének érettsége és lelki állapota határozta meg a módszer meg választását és annak sorrendjét. Leggyakrabban kombináltan vezettek a gyógyuláshoz. A gyerekekkel mesesétának vagy álomutazásnak nevezzük a hipnózisokat.
Bálint Mihály megfogalmazásában a gyermek a szülô tünete. A tünetben rejlô szimbolikus üzenet megfejtése a terapeuta feladata.
A hipnózis:
• rapor
• indukciót
- mélyítés
• gyógyítás folyamata– gyógyító szimbólumok
• dehipnózis, feldolgozás.
A gyermek a szülô vagy szülôk kíséretében érkezik a kezelésre. A teljes családban élô gyermekeket általában mindkét szülô elkíséri az elsô rendelésre. Az egyéni pszichoterápia családterápiás keretek között kezdôdik, és az esetek többségében így fejezôdik be. Terápiás munkámban leggyakrabban egyéni pszichoterápiát alkalmazok, vannak azonban olyan kórképek, amelyekben a csoportterápia is megfelelô módszer. Ilyen például a dadogás (lásd késôbb).
A bizalom légkörének kialakításában segít, ha a gyermek magával hozza kedvenc maci
ját, játékát. Rajzolunk, játszunk, majd elképzeli és kezébe veszi varázskardját, megindul az
én-erôsítô folyamat. Egymásra hangolódunk.
Dr. Bányai Éva szavaival: „A hipnózisindukció felfogható úgy, mint szociális biofeedback, ami segít abban, hogy a hipnotizált ?gyelme egyre inkább saját belsô folyamataira és a hipnotizôrre irányuljon.”
Gardner, Olness (1981), Weitzenhoffer (1989) és más szerzôk korcsoportonként számos technikáról tesznek említést. Ezek kombinálásával, valamint tanulva kis pácienseimtôl az alábbi módszereket alakítottam ki.
4–7 éves kor – Babafejet rajzolunk hüvelyk ujjának körmére, karját nyújtva felemeli,
a baba beszél hozzá, és elkíséri a mesesétában.
– Felemelt karján hüvelykujjkörmét nézi, ami átalakul TV képernyôvé,
megjelenik kedvenc mese?lmje.
7–12 éves kor – Kedvenc helyén van, beleéli magát a játékba, sportba.
–Gyakran versenyezik társaival.
– Varázsszônyeggé válik a kanapé, felemelkedik. Gyógyultan érkezik vissza.
12–18 éves kor – A maga elé felemelt kezén néz egy pontot, majd keze leereszkedik.
– Nyújtott karjait tenyérrel egymás felé tartja, közé erôs mágnest képzel el.
A tenyerek lassan összeérnek.
– Ericksoni indirekt módszer („tünethasznosítás”-utilization): a gyermek
képzelete részt vesz a tünet átalakításában, feldolgozásában
Gyakran elôfordul, hogy 10–12 éves kor alatt a hipnózis valamelyik szakaszában a gyermek kinyitja a szemét. Ilyenkor elfogadó, megnyugtató mosollyal folytatjuk a történetet, esetleg simogatással oldjuk a feszültséget.
• Kinesztetikus: Mozgólépcsôvel halad lefele a 7. emeletről, minden emeletnek saját színe van (szivárvány).
• Imaginatív: A beteg szerv elképzelése (pszichoszomatikus esetek) pl. colitis ulcerosaban ellazul
a hasfal, a has falában az izmok lazulnak el, ellazul a bélfal, kellemes meleget érez, ellazulnak az erek a bélfalban, az erek falában a simaizmok. A belsô látásával érzékeli, hogy színes fénynyalábok áramlanak minden irányból, közben helyi bizsergést,meleget érez. Igyekszünk bevonni minél több érzékszervet, a szenzoriális tapasztalat mélyíti a relaxációt, hipnózist.
Ez utilizációs folyamat is egyben.
A terapeuta feladata a módszerek összehangolása.
Paracelsus azt tanította, hogy a gyógyítást a bennünk rejlô „belsô orvos” végzi, saját belsô bölcsességünk. A gyermekek csodálatos képzelôerôvel, alkotó fantáziával rendelkeznek, mellyel képesek megteremteni saját maguk számára az adekvát gyógyító szimbólumokat.
- barlang-haladnak egyre beljebb és lejjebb miközben egyre ?atalabbakká válnak.
- életük könyve a kamaszok kedvence.
- vonat viszi vissza a múltba – pszichoszomatikus kórképeknél – ô középen ül, a baloldali ablakban az életesemények peregnek, vele szemközt a szerv, pl. bélfal állapota látszik párhuzamosan a történésekkel.
- zorongás, fóbia: függôágy biztonságban magasba emelkedik, ott ökölbe szorítja félelmeit.
Mire leereszkedik, szorongásai oldódnak. Fejfájás, hasfájás, iskolafóbia eseteiben
is hatékony. Jól alkalmazható autohipnózis begyakorlására.
- Enuresis nocturna: léggömb – egy nagy színes léggömb felviszi ôt a magasba teljes
biztonságban, mire leereszkedik, kicseréli hólyagjára a biztonsággal záró lufit. A gyerekek
gyakran mondják: a repülés alatt gyógyulok, érzem. Maga a kinesztetikus imagináció,
mint érzékszervi tapasztalat (repülés, ringatózás) gyógyító szimbólummá válik.
lézerrel gyógyítja önmagát. Testében érzi a helyi bizsergést, melegedést.
Orsolya megfogalmazásában: „Nyitottabbak a felnôtteknél a metaforák, a szimbólumok,
a fantázia és a rituálék világában. A mese, a játék mozgósítja a tudatos és tudattalan
közötti együttmûködést. A gyerekeknek sok lehetôséget kell biztosítsunk, hogy
a már ismert képességeiket gyakorolhassák mozgásban és fantáziában. Mindenekelôtt
önbizalmat szeretnének átélni, és tudni, hogy önmagukra támaszkodhatnak.”
A terápiás repertoár „mûvészi” válogatásával, ismétlésével az átélt élmények gyógyító
szimbólumokká válnak.
Marlene E. Hunter terápiás technikái – a gyógyító képzelet (healing imagery) megfogalmazása
többféle, játékos módon – számomra már költészet. Ô az a tehetséges mûvészea gyermekhipnoterápiának – kimondom mestere –, akinek munkáiból szeretnék néhány
részletet kiemelni.
Angol nyelven dallamosan csengenek e szavak: nice, warm, dry sand – enuresis nocturna
kezelésében a gyermekek belefekszenek a tengerparton a szép, száraz, meleg homokba.
Vagy egy másik szuggesztióban: mennyire fogsz örülni, mondja kis páciensének Hunter,
ha reggel tapasztalod a kellemes, szép, száraz ágyat – lovely, nice, dry bed.
A gyermek elmeséli, mit hogyan tapasztalt, mit érzett. Otthon kedve szerint lerajzolja,
lefesti képzeletbeli utazását.
Csoportterápiában is fontos szerephez jut a hipnózis alkalmazása.
A hazai hipnoterapeuták közül Kaszab Zita jelentôs tapasztalattal rendelkezik dadogó
gyermekek komplex kezelésében. Kiscsoportban, hetente 3 alkalommal hipnózissal együtt
alkalmazta a pszichoterápiás és logopédiai kezelést. Ezt követôen éber állapotban ritmusos
mozgás- és táncgyakorlatok következtek a beszéd és a mozgás koordinációjának összehangolásával.
Csoportonként 60 órában foglalkoztak a gyermekekkel. Hatékonyan segítette a
terápiás folyamatot, hogy a szülôk a gyerekekkel együtt végezték a gyakorlatokat.
Három eseten keresztül szeretném bemutatni a hipnózis egyes szakaszainak jellemzôit, és
a gyógyító szimbólumok beépülését a pszichoterápiás folyamatba.
1. eset:
Zsombor 9 éves, éjszakai felriadás (pavor nocturnus) tünetével érkezett egy távoli vidéki nagyvárosból
szülei kíséretében. Az eset kiválasztásában az eltérô körülmények (az anya jelenléte a hipnózisok
alatt), és a terápia rövid tartama játszottak szerepet.
Két hónap volt a tél kezdetéig. Zsombort anyja kézen fogva vezette. A fiú nehezen ült le külön
fotelba, elôször anyja ölében keresett helyet. Beszélgetésünk elején nem válaszolt kérdéseimre, csak
anyjára, apjára nézett. A gyermek 3 év óta, minden éjjel elalvás után másfél órával elkezdett üvöltözve
sikoltozni, 20 percen át dobálta magát, nem lehetett felébreszteni. Az apja megfogalmazása
szerint olyan volt, mintha elevenen fûrészelnék a lábát. Gyermekklinikán vizsgálták és epilepsia
equivalensként diagnosztizálták.
Látva a gyermek túlzott kötôdését anyjához, javasoltam, hogy az édesanya maradjon jelen a
hipnózisok ideje alatt. Zsombor a hipnózisban válaszolt kérdéseimre. Elsô alkalommal keresett egy
világító varázspálcát, mely a továbbiakban mindenben segítette. Majd elképzelt egy tükröt, láttabenne önmagát, amint egyre fiatalabbá és kisebbé vált. A fontos eseményt 6 éves korában találta
meg. Szilveszter volt. Hárman voltak a karate teremben, ami kertjükben, de a családi háztól távol állt.
Rajta kívül 3 évvel idôsebb bátyja és annak barátja volt jelen. Hadakoztak és játék karddal vívtak. A
szenvedés gyötrelme látható volt arcán a hipnózis alatt. Az anya kétségbeesetten nézett rám, feléje
nyugtató jelzéseket küldtem. Zsombor már kérésem nélkül is megfogta varázspálcáját, és láthatóan
megkönnyebbült. A hipnózis után pontosan nem mesélte el a történteket, de annyit igen, hogy ô
volt a vesztes, és a két nagyobb fiú magára hagyta. Feltételeztem, hogy anyja jelenléte akadályozta
ebben, de természetesen nem szóltam errôl.
A valódi történet egy hét múlva derült ki. A két fiútestvér otthon veszekedett. Zsombor beszaladt
a konyhába, elôrántott egy kést és elindult a bátyja felé, majd szégyenkezve letette. Ezután
mertem rákérdezni a Szilveszter éjszakán történtekre. Kiderült, hogy bátyja a torkának szegezte a
kardot, miközben Zsombor már feküdt a földön és azt kiáltotta: Meghaltál. Ô akkor tényleg nem
tudta, hogy él-e vagy meghalt.
Késôbbi mesesétákon Zsombor elutazott a mesebirodalomba. Bement több mesekuckóba a
varázsbotjával, és mint egy mesehôs, mindenkinek segített, aki megérdemelte. Az ötödik és hatodik
hipnózis után a roham már nem jelentkezett, csak és rossz álomra ébredt, és néha már nem is sírt.
A hetedik hipnózisban újból korregresszió történt, átélte elsô felriadását. A nyolcadik hipnózis után
elbúcsúztunk. Éppen leesett az elsô hó.
Befejezésül idézek az anya levelébôl: Bizonytalan érzésekkel indultam az elsô kezelésre. Nem sok
mindent tudtam a hipnózisról, de az megnyugtatott, hogy bent lehetek a kezelések alatt. Az elsô
kezelés számomra nagyon megrázó volt. Láttam a fiam arcán a szenvedést, az újra átélt események
miatt. Bevallom, hogy titokban sírtam is elôször. A továbbiakban azt tapasztaltam, hogy Zsombor
egyre felszabadultabban viselkedett a kezelések után. Én is egyre nyugodtabban figyeltem a fiamat
az órák alatt. Jó volt látni, ha mosolygott, és örültem, mikor képes volt beszámolni egy-egy rossz élményérôl.
A kezelések befejezése után tapasztalatom szerint a sírási rohamok kezdetben ritkábban
jelentkeztek, majd teljesen elmúltak.
2. eset:
Viola 15 évesen migrénszerû fejfájással jelentkezett. Anamnézisébôl derült ki, hogy 3 éves kora
óta asztmás betegségben szenvedett. Sokat segített 5 éves gyermekorvosi tapasztalatom asztmás
gyerekekkel. Mindkét tünetcsoport átgondolható pszichoszomatikus modellben. Alexander
(1950/1971) szerint az asztmás roham az anya utáni vágyakozás miatt kitörô sírásnak felel meg. A
migrén kapcsán Alexander központi problémának tartja a legátolt agressziót és az e miatt érzett
bûntudatot. Viola édesanyja a GYES lejártával visszament dolgozni, Violára 14 éves nôvére vigyázott.
Ekkor alakult a gyermeknél az elsô asztmás roham. 10 éves koráig a betegség asztmás hörghurut
formájában évente néhány alkalommal ismétlôdött. Ezután egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak
a panaszok. A migrénszerû fejfájás szinte naponta jelentkezett.
A hipnózisok kapcsán Leuner-i KIP módszerrel dolgoztunk, mellyel párhuzamosan a megjelenô
álmok jelezték a változást, a tünetegyüttes javulását. Viola három kulcsfontosságú álma képezte a
terápia vezérfonalát. A Leuner-i rét hívóképe az aktuális élettérnek. Az elsô megidézett rét kerek,
füves volt, tele sziklákkal, körös-körül erdô. Viola úgy érezte, hogy be van ide zárva. Dehipnózis után
beszámolt arról, hogy ez az érzés ugyanolyan volt, mint amilyet kisgyermek kora óta visszatérô álmában
érzett.
Az elsô álom: Szobája közepén két szekrény volt összetolva, ô fent ült a szekrények tetején. Lenn
egy kis dömper körbe-körbe rohangált. Ha leszállt, még rosszabb lett a helyzet, a dömper ôt kezdte
üldözni. Egyelôre nem volt megoldás. Egy hónap múlva negyedik hipnózisában megváltozott a rét. Már csak fû volt, sütött a nap, és Viola nem érzett bezártságot. Két hónap múlva már egy-két
hét is eltelt nehézlégzés nélkül, és ritkultak a fejfájások. A terápia negyedik hónapjában Viola azt
álmodta, hogy fiúk meg akarják ôt „gyilkolászni”, majd az a fiú akarta „gyilkolászni”, akivel járni szeretett
volna. Az a tôr, amivel a fiú közelített és hozzáért a testéhez, azonnal elhajlott. Szexuális fantáziák
lehetôségére bukkantam. Felidéztem magamban, amint egy korábbi hipnózisában a kellemes
érzés szuggesztióra, miközben ágyában aludt, megjelent a Hold, és megzavarta az álmát. A Hold
nôi szimbólum, jelezte a nôi szerep felvállalásának konfliktuózus voltát. Betegségének súlyosbodása
nôvérének férjhez menésével és elköltözésével esett egybe. Viola ekkor 10 éves volt. Nôvére az
egészségügyi fôiskolán úgy készült az államvizsgájára, hogy húgával olvastatta fel a tananyagot, és
eközben kötött. Ilyenkor beszélte meg húgával a férjhez menés problémáit. A vizsga sikerült, Viola
nôvére elköltözött, a beszélgetések félbeszakadtak, de a fantáziálások nem. Viola magára maradt
gondjaival. Virág (1983/2001) asztmások személyiségvizsgálata alapján leírta, hogy a tünetképzés
tudattalan tartalmát az anya vagy anyahelyettes körüli orális légzési konfliktusok okozzák. Egyik vasárnap
váratlanul meglátogatta Violát gyermekkori barátnôje, akit Viola szülei a kis kuruc jelzôvel
szoktak illetni. Barátnôje új fiúját szerette volna bemutatni, de Viola nem ment el vele. Kikísérte barátnôjét,
és röviddel ezután alakult ki asztmás rohama. Egy másik esemény, ami újbóli kiváltója lett
a rohamnak: A családban házassági évfordulókat ünnepeltek, ahol sógorának nevelôapja illuminált
állapotban burkolt ajánlatokat tett a 15 éves Violának. Az értelmezések érintôleges alkalmazásával
kibontottuk a helyzeteket.
Második kulcs-álmát a terápia hatodik hónapjában hozta: Alaposan bezárkózott szobájába, mégis
bejutottak különféle kétes alakok, férfiak. Meg akarták „gyilkolászni” ôt, de nem sikerült, mert a
macskája keresztülrohant a szobán. Megállapítottuk, hogy macskája megmentette ôt. A hetedik
hónap végén panaszmentesen érkezett harmadik kulcs-álmával. Ennek a hegyi Balaton címet adta.
Nôvéréék hétvégi háza a Balatonhoz közel, fenn a hegyen van. A Balaton felszíne álmában homorú
volt, vize felkúszott a hegyoldalra. Ô belement a Balatonba, és kezdett lefelé csúszni. Félt, hogy
megfullad. Egyszer csak látta, hogy kötelek vannak kifeszítve parafaúszókkal, mint az uszodában.
Belekapaszkodott és már nem félt.
3. eset:
Margit 18 éves, másfél éve fennálló vérzô, fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) miatt
került hozzám. Az utóbbi hónapokban 5 kilót fogyott. Arca kifejezéstelen volt, nem volt képes mosolyogni.
Anyja takarítónô volt egy kórházban. Mindig, mindenütt ott volt, mindent szabályozott, ha
Margit WC-én volt, odaállt és hangosan követelte: Azonnal gyere ki, mit csinálsz ilyen sokáig. Apja
börtönôrként dolgozott. Állandóan szigorú volt hozzá, és keveset beszélt. Borotvaszíjjal fenyegette
meg Margitot, ha az nem öntötte ki a lavórból a vizet. Ha nem voltak otthon a szülei, soha nem mert
arra ránézni.
Gyermekkorát sorozatos hasmenések, idônkénti hányások jellemezték. Kórházban emiatt többször
kivizsgálták. Egy ízben megkérdezte tôle az ott dolgozó takarító néni, hogy kér-e kakaót. Igen
volt a válasz. Ezután ugyanazt kérdezte, ó nélkül, és gúnyosan nevetett a viccén.
A pszichoterápiás folyamatban egy-harmad arányban történt hipnózis. A pszichotraumák sorozatának
feltárása korregresszióval történt. Ezzel párhuzamosan szervimagináció zajlott, melyben
– mint látni fogjuk – Margit különféle sugárzó energiákkal gyógyította magát. A leuneri KIP fokozatos
változása jelezte a tudattalan konfliktusok oldódását. Margit képzeletben egy vonaton ült,
és a vonat bal oldali ablakaiban megjelentek az életesemények, amint haladtunk visszafelé az idôben.
Egyidejûleg a vonat jobb oldali ablakaiban „látta” a bélfal állapotának változásait. 2,5 éves volt,
amikor legurult a lépcsôn, szája felrepedt és vérzett. Anyja nemhogy megnyugtatta volna, hanem hangosan rikoltozott. Orvos varrta össze a szájsebét. A hipnózisban fogalmazta meg akkori diffúz
rossz érzéseit: bevarrják a számat, nem tudok enni, meg fogok halni. A vér – táplálék – halál, majd
a vér – széklet – halál fogalma összekapcsolódott a fantáziájában. 4 éves korában vidéken nyaralt a
nagymamánál. Megszeretgette a kiscsirkéket. Néhányat úgy megszorított, hogy azok megszûntek
mozogni. Félelmében bedobta ôket az udvar végében lévô latrinába, és látta elmerülni ôket a fekáliában.
Szörnyû volt – mondta. 5 éves korában egyszer anyja paradicsomlevest tett az asztalra.
Margit tiltakozott, hadonászott, és a forró, vérvörös leves az ölébe ömlött. Anyja kiabálva ôt hibáztatta.
Félelmetesnek tûnt akkor, de most is az – jegyezte meg. 10 éves korában mozgó férgeket
látott a székletében, de nem mert szólni az anyjának. Félt önmaga elvesztésétôl, ekkor „lát“ elôször
bélboholyhiányt a vonat ablakában. Egy másik hipnózisban 16 évesen állt és szorongott a gépíró
iskola évzáróján. Terhes volt. Ekkor „látott” jelentôs bélboholyhiányt. Ott a fekély – mondta. Ebben
az idôben apja rendszeres italozás miatt gyakran kimaradt. Margit partnere, akit alig ismert, eltûnt.
A terhesség megszakítását már tervezték anyjával, amikor újból megjelent a fiú, és elvitte magához.
Megbeszélés helyett szerelmi együttlétre szólította fel ôt. Margit ellenállt, de a fiú Margit nyakához
borotvát szegezett és megerôszakolta. A mûtétet azon a nôgyógyászati osztályon végezték, ahol
az anyja dolgozott. Margit zokogva számolt be akkori érzéseirôl: elveszítettem a gyermekemet, elveszítettem
a fiút és majdnem önmagamat is.
A hipnózisok sorozatában a korregresszióval feltárt pszichotraumák természetesen nem idôrendben
következtek. A pszichotraumát felszínre hozó terápiás ülést leuneri módszerrel folytattuk
néhány alkalommal, mire újból vállalkoztunk az életesemények további feltárására. Eleinte a rét kicsi
volt és száraz, nem volt fû, majd egyre nagyobb lett, gyönyörû zöld fû nôtt rajta, és fényesen besütötte
a nap. A patak elôször Margit bokájáig ért, medre tele volt kôvel. A traumatikus élmények
feldolgozása után mélyült a patak, tiszta vizû lett. Ekkor tudtam meg, hogy korábban a patak vize
zavaros volt, és Margit a meredek partszakasz leomlásától félt. Gyógyulása folyamán szívesen követte
a patakot egészen a tengerig, néha még hajóra is szállt. A terápia hetedik hónapja után csak
elvétve jelentkezett véres széklet. A további 10 hónapon át a szervimagináció módszerét kombináltuk
különféle gyógyító energiák alkalmazásával.
Lássunk erre példákat.
1. ábra. A színes energianyalábban helyezkedik el a beteg bélszakasz. Margit lerajzolta a bélbolyhok növekedését
és hozzátette, hogy a növekvô bolyhok még csak fele akkorák, mint az egészséges területen.
2. ábra. Most ott vagyok a felhôcskében, és minden irányból árad felém a gyógyító energia.
Bizsergést érzek a beleimben
3. ábra. Felmentem a léggömbömmel a magasba. Benne fekszem a fényáradatban, ott a közepén,
vízszintesen a fehér részen. Csodálatosan érzem magam, a színes fénynyalábok szikrázva hullanak rám.
A terápia befejezése óta több mint 10 év eltelt. Margit férjhez ment, leánygyermekét
egészségesen neveli.
összefoglalás
A nemzetközi szakirodalomban igen sokféle eredményes hipnoterápiás módszert találunk.
Bartolo-Abele, Pomerantz és Niesen (2002) a tik tünetegyüttesében kognitív viselkedés
terápiás és hipnoanalízis módszerét alkalmazták gyermekeknél 4-18 hónapon át. Az akaratlan
izomrándulások jelentôsebben csökkentek a hipnoanalízissel gyógyított csoportban,
azonban az eltérés nem volt szignifikáns. Éjszakai felriadás kezelésére Kramer (1989)
a „finger lowering“ indukciós technikát alkalmazta, mely kondicionálás révén átvezetett
a terápiába. A gyermek mindkét kezén felemelte a középsô ujjait, azok lassan, egyenletesen
süllyedtek le, így az elalvás is fokozatossá vált, megszûntek a felriadások. Ebben a
kórképben Taboada (1975) az álmok és félelmek feldolgozásával kezelte a gyermekeket.
Anbar (2002) 303 gyermeket kezelt gyermek tüdôgyógyászati osztályon, 30 hónapon át.
Az asztmás betegségen kívül egyéb légzôszervi betegségekben is hipnoterápiát végzett. A
gyermekek 80%-ában jelentôs javulás következett be. Megállapította, hogy a gyermekgyógyászati
kezelések fontos kiegészítôje lehet a hipnoterápia.
Hackman, Stern és Gershwin (2000) az autóhipnózis „megtanításával“ az asztmás panaszok
enyhülését és a rohamok ritkulását érték el. Kohen (1996) 28 esetben alkalmazott
autóhipnózist 7–12 éves asztmás gyermekeknél. Utánkövetéses vizsgálattal (6 hónap–2
év) tapasztalta, hogy a gyermekek ritkábban szorultak sürgôsségi ellátásra és iskolai hiányzásuk
is lecsökkent.
A vastagbél fekélyes gyulladását (colitis ulcerosa) Schmidt (1992) vezetett imaginációval,
a belsô képek feldolgozásával eredményesen kezelte. Éjszakai ágybavizelés kezelésére
(enuresis nocturna) Kohen (1996) az autóhipnózis módszerével a gyermekekkel begyakoroltatta
a hólyagkontrollt. Hunter (1988) terápiáiban az enuretikus gyermekek éjszaka,
alvás közben, a képzeletükben sivatagi, száraz, meleg homokban fekszenek. A három jelzô
ismételt hangsúlyozásával, az élmény átélésének beépítésével tünetmentességet sikerült
elérni.
Dadogás eseteiben Kraft (1994) a hipnoterápiát logopédiai kezeléssel együtt végezte.
A terápia 10 éves utánkövetéssel is sikeresnek bizonyult. E kórképek esetében Kelemen
(1980) a viselkedésterápia módszereit hatékonyan alkalmazta hipnózisban.
A hipnoterápia a gyermekkorban valójában bekapcsolódás a gyermek sajátos, mágikus világába,
hogy közösen megtaláljuk a helyes utat, a belsô ösvényt, mely önmagához elvezet.
A képzelet egy belsô érzet, mely vizuálisan, auditív módon, szag-, íz- és kinesztetikus élmény
átélésével a fantáziában a maga teljességében újra meg újra megelevenedik. Az
ismétléssel a gyakorlás magabiztosságot ad a mozgás, a játék és a mese világában. Újraéli
élményeit, képes azonnal korrigálni, ha szükséges, beleszövi vágyait, majd alkotó fantáziájával
a megszerzett belsô autonómiával újat, eredetit teremt, elôkészíti a cselekvést, a
megvalósítást.
Anbar, R.: Hypnosis in pediatrics: Applications at a pediatric pulmonary center… 2002, Dec 3. BMC Pediatrics,
2 (1), 11–18.
Alexander, F.: Psychosomatic Medicine. 1950. New York, Norton
Balogh I.: Egy asthmás serdülôlány kombinált gyógykezelése pszichoterápiával, hipnózis alkalmazásával. 1988.
Budapesti Gyermekideggondozók Jubileumi Évkönyve.
Bálint M.: Az orvos, a betege és a betegség. 1961. Akadémia Kiadó Budapest
Bartolo-Abela, M., Pomerantz, B., Niesen, Ch.: Hypnotherapy for chronic tics and Tourette syndrome in
children. Chicago, 2002, August. Annual Convention of the American Psychological Association
Gardner, G. Gail, Olness, K.: Hypnosis and hypnotherapy with children,1981. Grune-Stratton Inc.
Gôbel O.: A fantázia tengerén. L’harmattan. 2010.
Hackman, R.M., Stern, J.S., Gershwin, M.E.: Hypnosis and asthma: a critical review. USA, 2000. University
of California, 37(1):1–15.
Hunter, E. M.: Creative Script for Hypnotherapy. 1988. Brunner-Mazel.
Kelemen, Z.: Hypno-behavioral therapy for the treatment of stuttering. Australian Journal of Clininal
Hypnotherapy and Hypnosis. 1980. 1 (1), 17–23.
Kohen, D. P.: Relaxation/mental imagery (self-hypnosis) for childhood asthma: Behavioural outcomes
in a prospective, controlled study. Australian Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 1996.
24(1): 12–28..
Kraft, T.: Successful treatment of a case of stuttering with a 10-year follow up. Contemporary Hypnosi.
1994. 11(3), 131–136.
Kramer, R.: The treatment of childhood night terrors through He use of hypnosis – a case study: A brief
communication. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis. 1989. 37(4): 283–284.
Leuner, H., Horn, G., Klessmann, E. (szerk.): Katathymes Bilderleben mit Kindern und Jugendlichen. München/
Basel, 1977. Ernst Reinhardt Verlag.
Linden, J. H.: Playful metaphors. 2002. American Journal of Clinical Hypnosis, 45(3): 245–250.
Olness, K., Kohen, D. P.: Hypnosis and Hypnotherapy with Children: Third Edition. Portland, 1996. Guilford
Publications.
Schmidt, C.F.: Hypnotic suggestions and imaginations in the treatment of colitis ulcerosa. In Bongartz, W.
(Ed.): Hypnosis: 175 years after Mesmer - Recent developments in theory and applicaton. Konstanz,
Germany, 1992. Universitaetsverlag. 257–260.
Taboada, Erwin L.: Night terrors in a child treated with hypnosis. American Journal of Clinical Hypnosis.
1975. 17: 270–271.
Tepperwein, K.: A hipnózis magasiskolája. Budapest, 2002. Magyar Könyvklub. 20–22.
Virág T.: Pregenitális konverziók (dadogás, asthma, tic). Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás
Szekció Neurózistan elôadássorozat, 1983.
Virág Teréz: „Mély kútba tekinték…“ In Bárdos K., Kardos P. (szerk.): Válogatott Tanulmányok. Budapest,
2001. Animula Kiadó. 16–27.
Weitzenhoffer, A. M.: The practice of Hypnotism. 1989. John Wiley and Sours.
Hipnoterápia a gyermekkorban
m e s e s é t a – á l o m u t a z á s
B e v e z e t ő
T e r á p i a
Raport
Indukció-mélyítés
Gyógyító szimbólumok
énerősítés
korregresszió
mese-metafóra
korprogresszió
szerv-imagináció
kinesztetikus imgaináció
Katatim Imaginatív Pszichoterápia KIP
Összefoglalás
Irodalom
A gyereknevelés sosem volt nehezebb talán, mint napjainkban. Túlhajszolt életmódunk,
a rengeteg ránk zúduló információ, a médiából áradó felszínesség, ostobaság és erőszak nem könnyíti meg a szülők dolgát. A túlzottan liberális gondolatok elterjedése
a nevelésben sok esetben oda vezettek, hogy a családokban a gyerekek vették át az irányítást. Hova vezet mindez, és miként lehet orvosolni? Dr. Balogh Ildikó pszichiáterrel beszélgettünk.
Sok családban látom, hogy minden a gyerekek körül forog. A szülők idejüket, erejüket és pénztárcájukat nem kímélve az egész életüket alárendelik a gyerek programjainak. Vajon miért alakult ki ez a fajta gyerekkultusz? Miért nem mernek nemet mondani a szülők?
Nagy veszélyt jelent a gyerek személyiségfejlődésére, ha átveszi az uralmat. Ha a nyúl visz a puskát, akkor komoly bajok keletkeznek abban a családban. Megfigyelésem szerint az egyke családokban, és a későn vállalt gyereknél gyakori ez a jelenség. Egy példával illusztrálnám a helyzetet. Nemrég került hozzám terápiára egy 7 éves kisfiú, aki minden nap bepisilt éjszaka. Amikor leültem a családdal, jól érzékelhető volt, hogy egy nagyon értelmes, intelligens kisfiúról van szó, aki folyamatosan irányítja a szüleit. A szülők ezen elnézően mosolyognak, mert milyen okos, értelmes a gyermekük. Ez elég gyakran előfordul az „idősebb” szülőknél, hogy csodálják az ajándékba kapott, tehetséges gyermeküket. Próbáltuk beállítani a határokat, mit szabad a gyereknek, amit ő összeráncolt homlokkal hallgatott akkor. Most már viszont az éjszakák fele száraz. Amíg
a szülők betartották, hogy a gyerek nem irányíthatja őket, akkor hetekig nem pisilt be. Amikor a szülők újra teret engedtek a gyerek irányítási szándékának, a kisfiú újra visszaesett. Sikerült fellazítania a korlátokat, újra ő döntött sok mindenben, mondhatni észrevétlenül. A mama akkor döbbent rá, hogy mi is történik velük, amikor épp legutoljára jöttek hozzám. Ugyanis elvétették az utcát, és a gyerek egészen durván leszidta
a szülőket, afféle „ nem megmondtam ?! „ stílusban. Az anyja akkor tudta megfogalmazni, hogy ez már neki is rosszul esett. Mert mit csinál a gyerek egész kamaszkorig, amíg érzi, hogy nincs erélyes, józan korlát?
Uralja a szülőt, boldog lesz, érzi a fölényt, látja, hogy győzött.
Attól tartok, ez mégsem jó neki...
Nem bizony. Mert ha egyedül van, egyedül játszik, azonnal beindul a szorongás. Mert ha a szülő nem tudja irányítani, azaz a gyerek úgy értelmezi, hogy gyenge, a tudattalanja azt mondja, hogy a szülő nem tudja őt megvédeni. Ezért példának okáért bepisil, vagy később, kb. 12 éves kortól hihetetlenül fokozódik a táplálék iránti igény, és akkor is eszik, hogyha nem kéne. Ez egy csapda, és nagyon fontos józanul, szeretetteljesen leállítani ezeket a dolgokat. Visszakanyarodva a korábban említett kisfiúhoz, amikor a könnyező anyja előtt elmagyaráztam neki, hogy miért nem lehet így beszélni és viselkedni
a szülőkkel, akkor sírva azt kiabálta, hogy ő egy semmirekellő. Az anya a szorongatott érzelmi helyzetben azonnal a gyerek bocsánatáért esedezett. Jeleztem neki, hogy erre semmi szüksége, hadd menjen a gyereken végig a felismerés. Az anyja itt értette meg, hogy akkor működött jól a család, amikor alkalmazták a korlátokat és a szabályokat. Amíg a szülő gyermekien szorong, hogy megbántja a gyerekét, addig nincs megoldása ezeknek a problémáknak. Ha nincsenek határok, minden átfolyik, a pisi is. Gyakorlatilag a jelenség egy hihetetlen tudattalan vágy az anya iránt és a helyzet uralása iránt.
A pszichoanalitikus irodalom ezt átfolyási vágynak nevezi. Ha a gyerek már tudja, hol
a határ mindenben, akkor a vegetatívum, a hólyagzáró izom is tudja, hol a határ.
Mi van a szülő gyengeség mögött? Önbizalomhiány? Vagy attól félnek, hogy nem fogja szeretni őket a gyerek, ha ellentmondanak neki?
Ez utóbbi nagyon fontos. Hozzájárul mindehhez a felnőttek személyisége, ha adott esetben nagyon sokat vártak a gyerekre. Örülnek, de aggódnak, nehogy bajt csináljanak, ha már ennyit kellett várni az utódra. Egy másik típus az érzelmileg kevéssé érett, kissé infantilis személyiségszerkezetű szülő, aki nem minden szempontból érett. Mert rohant a felnőtt életbe, a sok szakma után. Most, amikor megkapták az ajándék gyermeket, a gyümölcsöt, akkor túlzottan vigyáznak rá, és csupa jó szándékból egy hibás szülői attitűd alakul ki.
Hol kapcsolódhat be a pszichiátria egy gyerek kezelésébe? Fizikai tüneteknek, betegségnek kell már jelen lenni, vagy mondjuk a magatartászavar is elegendő indok?
A pszichiáter az orvosi egyetemen végez, van egy alapszakmája, gyermekorvos vagy neurológus, és utána választja a pszichiátria szakirányt. Tehát megvan az orvosi stúdium, van rálátása a gyógyszeres kezelésre. Én az egyetem után 5 évet voltam gyerekorvos, utána két évig felnőtt pszichiáter, majd 84-től foglalkozom gyerekekkel. Sokféle esetből sokféle tapasztalat gyűlt össze ez idő alatt. A pszichiáter a nagy kórképek szakértője,
a pszichológus pszichoterápiát csinálhat maximum, sok esetben azonban co-terapeutaként pszichiáterrel együtt dolgozik. Ha a pszichoterapeuta jól képzett, megfelelő képzéssel , tapasztalatokkal rendelkezik, majdnem mindegy, hogy pszichiáter vagy pszichológus kezeli a pácienst, hiszen a személyiségünkkel gyógyítunk.
A vízválasztó azonban a gyógyszeres kezelés.
A gyermekpszichiátriai klasszikus stúdium ott kezdődik, ha már nem a tünetekről és
a viselkedészavarokról beszélünk, hanem elmeállapotbeli eltérésről, hebefréniáról, valóságélmény zavarról, hogy csak a klasszikusokat említsem. Ugyanakkor kezeljük az élet azon területeiről jelentkező problémákat, ahol a bepisilés, bekakilás jelentkezik, vagy a pszichoszomatikus betegségeket, a fejfájást, az asztmatikus problémákat,
a bőrproblémákat, a vastagbélgyulladás, ha a gyerek érzelmi élményekre könnyen hasmenéssel reagál. Nagyon jó ilyenkor az orvosi háttér, mert a szülő nagyon hamar kér gyógyszert. Pszichológiai zavarról van szó, mégse pszichológushoz fordul, hanem pszichiáterhez. Azt is jobban elfogadja, ha azt javaslom, ne adjunk gyógyszert, hanem kezeljük pszichoterápiával. Ugyanakkor itt lehet nagy szerepe a hipnoterápiának, amit
a gyerekeknél nagyon könnyen lehet alkalmazni megfelelő indikációval. A gyerekek sugallatára meseterápiának, vagy álomutazásnak neveztem el a hipnoterápiát.
Mit él át egy bepisilő gyermek?
Ez egy nagyon összetett kérdés. A vegetatív idegrendszer nem vált még nála stabillá. Nagyon gyakran előfordul, hogy a szülők is hasonló problémákkal küzdöttek, ez elmondható a dadogás esetében is. Apai ágon nagyon gyakran van hasonló történet. Érzelmileg van egy nagyon érdekes alaphelyzet. A szülő elfogadó, kedves, tulajdonképpen megengedő, igyekszik jó szülőnek lenni. Ugyanakkor pedig ehhez társul az, hogyha füröszti, ha dédelgeti nagyon, de nagyon, talán túl közel is engedi magához. 4-5 éves korban, amikor az ödipális korszak bekövetkezik, és az anyuka még a kisfiával alszik, mert ezt a kisfia követeli, és apuka ki van zárva, ez alapvető hiba. A gyerek uralja az anyát, a helyzet egy kibillent állapotban van, ez önmagában már efelé mutat. Ha a 4-5 éves gyerek még megmássza az anyukát, megfogja a mellét, csókolgatja a nyakát, ritmikus mozgást végez, ezt azonnal le kell állítani. Ha együtt van jelen az erotika és a tekintélyalapú anyai kommunikáció, a kettő nagyon nagy szorongást idéz elő a gyerekben, mert nem tudja, mikor kapja a gyengéd, erotikus anyát, és mikor a rideg, elérhetetlen anyát. Ez az utóbbi pár év hihetetlenül fontos tapasztalata számomra. A jó az, ha a kettő közeledik. A gyengédséget nem szabad megszüntetni, de le kell választani róla az erotikát. A gyerekek amúgy is túlingereltek a mai világban.
Nagyon nagy kuszaságot látok ebben, hiszen a gyerekek napi szinten hallhatnak nemcsak önmagában a szexről, de a pedofíliáról, a homoszexualitásról, szülő legyen
a talpán, aki reális és józan képet tud mutatni ezekben a kényes témákban.
Ez így van. Meg kell mondanom, hogy a homoszexuális felvonulás a gyerek lelkének hihetetlenül ártalmas. És továbbmegyek: vannak óvodák, ahol nincs külön lány-fiú wc. Konkrét példa: a kislány erőszaknak élte meg, hogy pisilés közben megbámulták a fiúk.
A látvány és a birtoklás összekapcsolódik, ez a pszichoszexuális fejlődésben zavart okoz. Ezt nem lenne szabad megengedni. Szeméremre kell a gyerekeket nevelni, nem tiltani. Ezekről nyilvánosan kellene beszélni, óvónőkkel, szülőkkel, mert ezek a kérdések nincsenek rendezve, és ez elég komoly probléma.
A pszichiátriai kezelésben a család is részt vesz?
Nagyon szeretem, ha mind a két szülő eljön. Ha nem, azt is tudomásul vesszük. Gyakran előfordul, hogy az apuka csak az első eredmények után jelenik meg, amikor már lát valamiféle változást Akkor már ő is kíváncsi lesz, és ez nagyban hozzájárul a terápia sikerességéhez.Nelli
lejegyezte: Farkas Katalint
Nelli hosszú vívódás után mert segítségért folyamodni… Évekig tartó megpróbáltatások, titkok, majd egyre romló pszichés állapota rádöbbentette, hogy egyedül nem képes megoldani a helyzetet. bármennyire is próbálta és hitt is magában, bármennyire is hitte, hogy ő erős és már nehezebb helyzeteteken is úrrá lett, most valahogy nem ment.
41 évesen pánikbeteg. Már-már az utcára sem képes egyedül kimenni másfél éve, csak a saját lakás falai jelentenek neki biztonságot, azt a biztonságot, amelyre születése óta vágyakozott és sohasem adatott meg!
A terápia elején feltárta két visszatérő álmát. Az egyik, hogy 3 éves kora körül az apja vízzel leönti az anyját, aki elájul, az apja pedig elrohan otthonról. Nelli retteg, visszajön-e még valaha… A másik álom valós élményként jelent meg hat éves kora körül, ahogy a felhőket nézte, amelyek az égen haladtak keresztül, úgy érezte, dől a házuk… ezt az érzést, azóta is sokszor újból álmodta.
Hogy is kezdődött Nelli története…
Születésétől fogva falun laktak. Hatéves volt, amikor beköltöztek egy Kelet-Magyarországi kisvárosba. Édesapja gyakran volt részeg, és ilyenkor vágytól hajtva esett a feleségének, aki eltolta magától a gyerekre hivatkozva. Gyakran úgy reagált az apa, hogy már megint az a k…gyerek. Ha a szülők ilyenkor mégis bezárkóztak kettesben, és nem hallatszott ki hangos szó, veszekedés, Nelli már boldog volt, hogy nincs botrány. Ilyenkor igyekezett a fejére húzni a takarót és alvást tettetni… de nem volt könnyű csendben szorongani. Az is nagyon fájt neki, hogy sokszor hallotta az apjától, hogy ő mennyire útban van, hát ő próbált szinte láthatatlanná válni. Az igazi megpróbáltatás számára azonban az volt, mikor a szülők veszekedtek. Az ezerszer rosszabb volt a csendnél is!
Sokszor ment vendégségbe a nagymamához, de a remélt nyugalom ott sem jött el. Miután az anyai nagymama soha nem békélt meg Nelli édesapjával, és apai nagymama is ugyanígy érzett Nelli anyjával kapcsolatban, gyermeki érzékenységével ösztönösen tudta hol, miről szabad vagy ildomos beszélnie. Így aztán egyik nagymamánál apát nem említette soha, a másik nagymamánál pedig anyát. Szinte beivódott az életébe a titoktartás, kicsi gyermek agya folyamatosan szűrte az információkat.
Az apai nagymama férje, Elemér bácsi, azonban kedves bácsi volt. Túl kedves is! Gyakran előfordult, hogy benyúlt Nelli bugyijába, sok korai erotikus tapasztalathoz juttatva a kislányt. Amikor azonban Nelli megállította, azonnal abbahagyta! Mindig csak addig ment el, ameddig a kislány engedte. Nelli azonban úgy gondolta, hogy mindez így természetes, mert időnként anyját is hallotta, kedves hamiskásan csengő hangon Elemér bácsival civódni: „Jaj Elemér, mit csinálsz? Hagyd abba! „
Szülei gyerekkorának nagyon kicsi részében voltak teljesen jelen, többnyire magányos gyerek volt. Anyjára sohasem számíthatott, semmilyen közös örömük, közös tevékenységük nem volt. Apja ha józan volt, időnként szervezett valamilyen programot, és ilyenkor Nelli végtelenül jól érezte magát, orvoshoz is csak az apa vitte. A kislány mégis rettegett attól, elveszíti édesapját.
Élénken emlékszik, arra amikor hatéves korában megtanult biciklizni, és a lakótelepen az autók között egyedül kerekezett- jobb esetben szülei az 5. emeleti lakás ablakából figyelték. Egy ilyen alkalommal véletlenül nekiment egy parkoló autó lámpájának, ami be is repedt. Azonnal haza „menekült” és heteken át rettegett attól, hogy kiderül mit is tett.
Élete telis-tele volt titkokkal. És a megszokás teljesen természetessé tette számára a folyamatos kontrollt önmaga és élete titkai felett.
Kiutat éves korában a maga választotta gimnázium jelentett, mely híres volt a szigoráról, és meglehetősen távol az otthonnak nevezett helytől. Nelli maga kérte, hogy ebben az iskolában tanulhasson tovább és kollégiumában lakhasson. Ösztönösen lelt rá a menekülési útra. Bár szigorú az iskola, biztonságot nyújtott. Hosszabb időt otthon már csak a szünetekben töltött.
17 éves, amikor édesapja bejelenti neki, hogy elválik az anyjától”mert szexuális problémáim vannak az anyáddal, de te ezt úgy is érted!” – kommentálta a bejelentést. És Nelli értette is meg nem is, akarta is érteni, meg nem is. Nem tartozott ez rá igazán, mégis próbált megértő lenni és segíteni. Magas intelligencia szintje sok mindenen átsegítette még akkor is, amikor a szülők a válást követően szétköltöztek, újból megházasodtak. Nelli a felnőttkor küszöbén egyedül maradt a lakásban, ahol meggyötört gyermek éveit töltötte. egyik szülő sem látogatta, törődésük kimerült némi anyagi támogatásban, apai oldalról.
Kamaszkori leválásról nem beszélhetünk, hiszen nem is volt kiről leválnia.
Egy börtönviselt fiú lett az első szerelem és vele együtt beköltöztek Nelli életébe a bulik, a barátok és az alkohol… Senki sem vigyázott rá, csak a jó Isten. Át is vészelt szerencsésen sok megpróbáltatást. Amikor az első szerelem elhagyta, kiült az ötödik emeleti ablak párkányára és a fiú után kiáltott, de az vissza sem nézett, csak legyintett. Nelli csendesen lemászott a párkányról és magában gyászolt. Újra cserbenhagyták.
21 éves korában felvették egyetemre. Innentől szerencsésen alakult az élete, lakását kisebbre cserélte, otthonos védelmet nyújtott számára az új hely. Az egyetemi társaság nagyon jó volt, segítették, támogatták egymást a tanulásban és a hátköznapokban is. Nelli lakása szellemi fészekké vált, ahol össze tudtak jönni, tanultak, buliztak. Ennek a társaságnak egyik résztvevője volt Nelli jövendőbeli férje, akivel az egyetem elvégzése után alakult ki a szerelem és talán vele együtt megérkezett a várva várt biztonság is. Ám a pszichoszomatikus tünetek egyre inkább jelezték az elkendőzött megpróbáltatásokat.
Kilenc éven keresztül, az új házasélete kezdetétől küzdött Nelli egy csúnya urtikária jellegű bőrbetegséggel, mely egész testét elborította. Szteroidokkal is kezelték kevés sikerrel. Ez a betegség csak a harmadik kisfia megszületése után múlt el, amikor is talán életében először ténylegesen biztonságban érezhette magát.
A terápián szembesült először a múltbéli sorozatos pszichotrauma lényegével. Az apával, aki fennen hirdette, hogy nincsen probléma, mindent megoldunk, amíg anyja, aki alig vett részt az életében, folyamatosan aggódott és aggódik a mai napig is, hogy mi hogyan fog történni, mit hogyan fog megoldani. A mai napig Nelli nem meri megkérni anyját, hogy vigyázzon a már szinte „felnőtt” gyerekeire. Ha mégis kéri, akkor Nelli férje tolmácsolja a nagymama felé a kérést, mert neki soha nem mond nemet. Bár az anyát, második férjének halála után, Nelli és a férje közel költöztették magukhoz, segítségre még így sem számíthatnak. Mintha félne magára maradni a gyerekekkel, az unokáival. Nem is csoda , hisz egész életében kerülte a felelősségvállalást minden szinten.
Nelli apjának túlélési módja nagyban különbözik anyjáétól. Az apa a világ felé azt mutatja, hogy minden rendben van, de a valóságot soha senki nem tudhatja. Így alakult ki Nelliben a kettősség, mosolyogva tud titkot tartani, mást mutatni kifelé, mint amit bent átél rettegve, ez vezeti gyermekkorától a felnőttkori pánikig.
A terápia ötödik hete után már elértük, hogy Nelli férjével és nagyobbik gyermekével külföldre utazott. Boldogan küldte az SMS-t: „ minden a legnagyobb rendben, jól vagyok!”
Nagyon nagy siker ez, de még nem a terápia vége… Ha érett felnőtté válik, meg kell vívnia édesanyjával, és hátra van még apjával való viszonyának a rendezése is.
Fontos, hogy ne hagyja a hamis dolgokat a közös emlékeikben, ajánlja fel apjának és anyjának is, hogy elmondja az igazat, azt ahogy ő élte át, ahogy ő érezte azokat. Nem harccal és haraggal, csak csendes rendreutasítással.
Interjú dr. Balogh Ildikóval
Farkas Katalin
Egy budai villalakás az otthona és a rendelője is dt. Balogh Ildikónak, akinek kedves, megnyerő lénye pillanatok alatt oldja az első találkozás okozta feszültséget. Beljebb kerülve a nappaliba, azonnal teáskanna és csészék kerülnek az asztalra, és a gőzölő tea mellett szinte meg is feledkezünk arról, hogy interjú készül. Sokkal inkább merülünk bele egy baráti beszélgetésbe, hát még amikor kiderül, hogy közös az „alma mater”: mindketten Csepelen a Jedlik Ányos Gimnáziumban végeztük középiskolai tanulmányainkat…
B.I.: Budapesten születtem, szüleim paraszti származású dolgos emberek voltak. Apámnak 3 szakmája lett, majd gépészmérnöknek tanult. Több újítást megvalósítottak a kohóiparban. Édesanyám Székelyföldről érkezett Magyarországra. Szigorúan neveltek, ami nekem természetes volt, csak akkor tudatosult bennem, amikor láttam, hogy barátaimnak, barátnőimnek mennyivel többet engedtek meg. Sok mindenre nyitott voltam, illetve lettem volna, de szüleim nem engedtek kipróbálni, megpróbálni bizonyos dolgokat. Szívesen műkorcsolyáztam volna, jól is ment, a barátnőmmel a Petőfi Egyesületbe hívtak minket. Őt elengedték, engem nem. Nem haragudtam rájuk, csak végtelenül szomorú voltam. Hasonlóképpen jártam a toronyugrással, búvárkodással és az ejtőernyőzéssel is. Talán ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy másképpen fogok gyereket nevelni.
F.K.: Hogyan választottál pályát? Milyen motivációk voltak meghatározóak?
B.I.: 12 évesen táborozni voltam a Duna egyik holtága mellett. Már akkor is jól úsztam, és tudtam, hogy a Dunát nem biztos, hogy át tudnám úszni, de a holtága igen. Meg is kértem az egyik tanárunkat, hogy kísérjen át csónakkal. Mikor a szüleim látogatóba jöttek, nekik is büszkén megmutattam, mire vagyok képes; mikor is apám gondterhelten kérdezte, tudom-e, hogy kísérőm nem lett volna képes kimenteni engem, ugyanis csak fél karja volt… Ekkor történt az is, hogy miközben magabiztosan úszkáltam, egy kisfiút láttam, aki időnként elmerült, majd újra a víz felszínére bukkant. Gondolkozás nélkül indultam segítségére… bár először engem is lenyomott, úgy kapaszkodott. Végül sikerült szabályos mentőfogást alkalmaznom rajta – ezt feltehetően előző életemben tanultam –, és partra húztam. Nagy ováció fogadott és este név szerint említettek ls megdicsérték „hősies” tettem. Talán ez volt az a pont, ahol elhatároztam: gyógyítani akarok, orvos leszek.
A pályaválasztás szempontjából az első 10-12 év nagyon meghatározó a gyermek életében. Én már 9-10 éves pácienseimet is a terápia során óvatosan sarkallom az érdeklődési körük megtalálása felé, hiszen ebből alakul majd ki később a pályaorientáció. Ha a gyereket jól neveljük, jobban ki tud teljesedni. Más szavakkal, ha hagyjuk kiteljesedni, akkor neveljük jól!
Közvetlenül az érettségi után felvételt nyertem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. 39 év elteltével is mosolyogva emlékszem arra, hogy majdnem összeakadt a lábam, amikor kimentem az ötödéves neurológiai és pszichiátriai verseny első helyezéséért járó reflexkalapácsért. Az egyetemen eleinte a sebészettel kacérkodtam, de végül is gyermekgyógyászatra szakosodtam.
Tanulmányaim közben egyre inkább arra a felismerésre jutottam, hogy a testhez a lelken keresztül vezet az út… eddigre azonban már kifutottam az időből és az egyetemen nem lehetett pszichológiát is végezni párhuzamosan. Világ életemben sok gyereket akartam… talán hatot is! A férjem első házasságából két fiú gyermeket hozott a házasságunkba. Két saját lányom született, így lettem négy gyermek nevelő-, és édesanyja. Ez remek előtanulmányt jelentett a későbbi gyermekpszichiátriai gyakorlatomhoz!
Első munkahelyemen a Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézet volt, ahol öt évig dolgoztam gyermekorvosként. Itt sokszor adódott lehetőségem, mint pulmonológiára szakosodott intézetben, figyelemmel kísérni az asztmás és kruppos gyermekek pszichodinamikai történéseit. Mindkét kórkép az anya-gyermek kapcsolattal függ össze. Ezután két év következett a „Lipóton”, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben. Kemény évek voltak, sok tapasztalattal! 1986-ban kaptam meg a gyermekpszichiáteri szakképesítésem. 1991-től, Magyrországon először, gyermek pszichoterápiás magánrendelőt nyitottam, kollégáim nem kis csodálkozására. Közben a Budai Gyermekkórházban rendeltem. 1980-tól, megalakulásától, tagja vagyok a Magyar Pszichiátriai társaságnak.
Hermann Imrénél voltam pszichoanalízisben 1980-tól 1984-ig. 1986-ban kezdtem el hipnózist tanulni Bíró Gyulánál és Zseni Annamáriánál. A Magyar Hipnózis Egyesület évente 3 napos hipnózis találkozót tart, aminek aktív résztvevője vagyok.
F.K.: Úgy tudom volt egy kis kitérő külföldre! Melbourne-ben is dolgoztál?
B.I.: Második házasságom kapcsán kerültem ki három évre Melbourne-be. A Royal Childrens’ Hospital-ben kaptam állást, egy évet dolgoztam psychiatric registrarként. Két lányom természetesen velem tartott.
F.K.: Miért éppen a hipnózis felé fordult az érdeklődésed?
B.I.: Ez jó kérdés! Kezdtem érteni a praxis során, hogy nem tehetünk arról, amit magunkkal hozunk. A pszichoszomatikus betegeknél nagyon fontos módszernek bizonyult; ilyen esetekben nics az érzelemnek nyelve, nem képes a beteg megfogalmazni érzéseit. Például a vastagbélfekélyes betegemnél korregressziós hipnózisban előjött az a gyerekkori tapasztalat, hogy felrepedt a szája. Az anyja ijedtében kiabált vele, majd elvitte az orvoshoz aki „összevarrta” a sebet. A betegem gyermekként azt élte át, hogy meg fog halni, mivel összevarrták a száját és nem fog tudni enni. A táplálék, a vér és halál szorosan összefügg ebben a kórképben.
Sok gyermeknél tapasztalom gyerekorvosként, hogy a családban és a gyermek életében látszólag minden rendben van. Hát a felszín alatt már nem így volt! A másik ok, hogy a hipnózis alkalmazása felgyorsítja a pszichoterápiát.
F.K.: Mit tekintenek az emberek hipnózisnak, mit tudnak egyáltalán a terápia előtt általában?
B.I.: A hipnos görög szó jelentése alvás. A hipnózis egy módosult tudatállapot, transzállapot, melyben nondirektivitással különféle módszerekkel gyógyítunk. Szemfixációval, ülve vagy fekve halk, lnekhang nélküli zenére lazul el a páciens. Gyerekeknél mesesétának, vagy álomutazásnak hívjuk a terápiás ülést.
F.K.: Milyen módszereket alkalmazol a hipnózis során?
B.I.: Hipnózisban az életkornak megfelelően kombinálva alkalmazom az alábbiakat: Egyik a korregresszió. Az életkor mindig fontos, mert gyerekeknél 10 év alatt a korregresszió meggondolandó, de ha szükséges, a terapeuta bátorsága és szakértelme lehetővé teheti. Fiatalfelnőtt kortól már jól használható az életesemények feltárásához. A kliens addig megy vissza az időben, ahol neki megoldás látszik, ahol valami fontos tapasztalatot tud szerezni a jelenbeli helyzetével kapcsolatban.
Második a Leuner-i alapszimbólumok: rést, patak-forrás, hegy, ház… Esetleg később a mocsár, vulkán, stb. alkalmazása, tehát a szimbólumterápia. Harmadik az un. szerv-imagináció, ami azt jelenti, hogy a beteg szervet elképzeli és képzelete segítségével gyógyítja – ezt mindenki maga választja és azt alkalmazhatja, ami számára a legcélravezetőbb, pl. színes fénynyaláb, vízsugár, lézer-gyógyító…
F.K.: Sokszor felmerül a kérdés, hogy a terapeuta magára veszi, magára veheti-e a betege problémáját, érzéseit, betegségét? Neked van-e ezzel kapcsolatban tapasztalatod? Milyen módszert használsz ellene?
B.I.: Egyszer egy beteg, vérző vastagbélfekéllyel keresett fel. Az elhúzódó kezelés alatt nekem heveny bélgyulladásom alakult ki. Ekkor tanultam meg végleg, hogy le kell tudni tenni a felvett problémát. Ahogy távozik a beteg, tudatosodik bennem, hogy ez az ő élete és én a segítője vagyok.
F.K.: Használsz-e bármilyen energetikai módszert?
B.I.: Az energetikai módszereket általában elfogadom, magamon is tapasztalom jótékony hatását, már magam aktívan nem művelem.
F.K.: Milyen más módszereket alkalmazol még terápia során?
B.I.: A pszichoanalitikus technikának az ok feltárásában és a tünetek, valamint a pszichodinamika értelmezésében van fontos szerepe. Ha jól figyeljük a pácienst, a családi mondatok, félmondatok, a szófordulatok jelzik, hogy mit hoz a családból, milyen „programok” futnak benne.
Fontos, hogy mit látott, mit hallott elődeitől-elődeiről bizonyos helyzetekben. Ezeket az inelmeket, félelmeket programozó mondatokat, olykor képeket hozom elő újra a terápiában. Ezeket együtt megértve értelmezzük. Minden a helyére kerül. Megvalósul a gyógyulás.
F.K.: Manapság hány helyen dolgozol, mit tevékenykedsz?
B.I.: Be van osztva a hetem rendesen. Kedden és csütörtökön magánrendelek, szerdán Bicskén dolgozom, hétfő és péntek pedig a két gyönyörű unokám napja, akkor főállású nagymama vagyok!
Szép életem van! Amennyire a Jóistent én szeretem, ő legalább annyira szeret engem!
Olvasóink nevében is sok szeretettel kívánom, hogy ez még nagyon sokáig így legyen!
2013. április
Babavárás kétségbeesetten, de pozitív eredménnyel
Sajnos egyre többen járnak hasonló cipőben. Nálunk is: minden rendeződött az életünkben. Megvolt mindenünk, már csak egy dolgot szerettünk volna, de azt nagyon: igazi családot alapítani, kisbabát az életünkbe.
És vártunk és vártunk és csak vártunk…
Persze a várás alatt azt értem, hogy lassan mindent kipróbáltunk .Mindent megtettünk annak érdekében, hogy várandós állapotba kerüljek. Kezdve a hőmérőzéstől, a peteérést jelző teszteken keresztül a különböző pozíciókig, meddőségi kezelésekig, rengeteg hormongyógyszer szedésig és még tovább. Már az örökbefogadási eljárást is megindítottuk.
De egy dolog még lógott a levegőben. Sokaktól hallani, hogy a meddőségnek gyakran lelki okai vannak. De én erről mindig is úgy vélekedtem, hogy ismerem magam és tudom, hogy a viharos, hogy a viharos gyerekkorom ellenére nem én gátolom meg a teherbeesésemet.
Végül, utolsó kétségbeesésben, mégiscsak rászántam magam arra, hogy egy hozzáértő szakembert felkeressek.
Egy pszichológus ajánlotta dr. Balogh Ildikót hypnoterapeutaként.
az első találkozónk kellemes volt. Ismerkedtünk egymással, jól elbeszélgettünk.
A második alkalommal viszont már mélyebbre mentünk és nagyon sok olyan dolog világosodott meg előttem, amit eddig is tudtam, de valahogy nem vettem tudomásul. Evidens dolgok kerültek számomra úgy felszínre, mintha új információk lennének. Az örökbefogadással járó buktatókat is felfedte előtte, olya dolgokat amikről nem volt megfelelő információm. Még szerencse, hogy két időpont között volt elég idő, mert nagyon sok mindent kellett „megemésztenem”. Olyan beszélgetéseink voltak, amelyek a helyszínen kellemesnek tűntek, de amint hazamentem és éltem a mindennapjaimat egyre több gondolkodni való került elő belőlem. volt mit feldolgozni!
Drága Ildikó!
Végre tudom Neked küldeni a megígért anyagot.
K.Gy.-né vagyok, 62 éves. 5 éve jártam kezelésre a doktornőhöz, azóta minden a legnagyobb rendben van bennem és körülöttem. Már első látásra éreztem, hogy jó helyen vagyok. Egy nagyon hiteles személy ajánlotta nekem.
Első pillanattól kezdve teljes biztonságban éreztem magam a barátságos, tiszta, rendezett környezet és a doktornő szaktudást, bölcsességet, tekintélyt, kedvességet, szépséget sugárzó személyisége kapcsán.
Párkapcsolati problémával küszködtem akkoriban s a testem már betegségeket produkált (vese, hólyagproblémák, gyengeség, fájdalmak).Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy nem is említette a gyógyszert. Beszélgettünk, mely beszélgetéseket úgy irányított, hogy sok-sok felismerés született bennem, megértettem mi minek a következménye, tudtam milyen döntéseket hozzak, ráébredtem, hogy magam irányítom az életem. Közös bennünk, hogy az Isteni Értékrendet képviseljük a világban. Megérezte, hogy van mire alapozni.
Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Időnként úgy érzem fel kell hívnom, hogy elmondjam mennyire hálás vagyok neki a segítségéért. Karácsonyra lapot írjak neki.
Kedves, bizalomgerjesztő személyiségét csak ajánlani tudom azoknak, akik pszichoszomatikus betegségekkel küzdenek.
Kísérje Isten áldása további útján, hogy minél több embernek segíthessen!
Ez jött a szívemből. Millió puszi Neked és áldjon meg az Isten!
Szép napot!
Maya
CSALÁDTERÁPIA
| — Dadogás, tik | — Alvászavarok |
| — Szorongásos állapotok | — Depresszió |
| — Félelmek, felriadás | — Kényszerek |
| — Evészavarok | — Fóbiák |
| (anorexia, bulímia) | — Pánikbetegség |
| — Ágybavizelés | — Életvezetési krízis |
Mi a gyermekekkel a kezelést MESESÉTÁNAK vagy ÁLOMUTAZÁSNAK hívjuk.
Példák:
1. Dadogó gyermek gyakran „ül” (képzeletében) hintában, ami színes, fénylik, csilingel és mielőtt felemel-kedik zenél és ringatózni kezd előre-hátra, és oldalra, ritmikusan. Ez a szuggeszció többször dallamosan hangzik. A ritmikus, kinesztetikus élmény átélése áthangolja, egyenletessé teszi a beszéd ritmusát.
2. Pszichoszomatikus betegségeknél kamaszoknál, vagy felnőtteknél már többféle módszert kombinálhatunk:
1. Korregresszió – az okok feltárása,
2. Leuner-szimbólumok: Rét-Patak-Hegy-Ház….
3. Szerv-imagináció: a beteg szerv képzeletbeli gyógyítása egyénileg
választott módszerrel (fény-,víz-lézersugár…).
A feltárt élményeket feldolgozzuk. A szimbólumok változása jelzi a gyógyulást.
Várom szeretettel!
Képzettségemmel, sok évi tapasztalatommal, szeretetteljes, megértő segítőkészségemmel élesztem újjá rejtett öngyógyító képességét.
Rendelő: 1026 Budapest, Gábor Áron u. 2.
Telefon: 06-1/394-3030
Mobil: 06-70/317-9676
